Tavaszváró almaillat - finn almás pite

Eldöntöttem, hogy belehúzok a blogolásba, úgyhogy kezdjük is egy egyszerű, de nagyszerű recepttel - a hosszú hétvége közepét.

Ugyan egyáltalán nem szezonális, ellenben meglehetősen finom - megbízható források állítják, hogy ízlett nekik, többek közt a csoki-csoki-csokifüggő bátyám, meg én, aki elvből utálom még az alma kinézetét is (hát még leírni a szót).
Kérdéses, hogy miért sütök állandó jelleggel különböző almás pitéket/tortákat/sütiket, hogyha ennyire rühellem magát a gyümölcsöt. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. A környezetem viszont örül neki.
Szóval, megsütöttem. De meg ám! És még csak változtatásokat sem igényelt (na jó, két aprót).

Cookie! ÉS nem is akármilyen

Na helló mindenkinek, ahogy ígértem, vasárnap van, este van, recept van!
Sajnos nem a torta, amint ígértem, mert akárhogy kerestem az átjátszókábelt a telefonomhoz, nem lett meg, szóval kép hiányában ez ugrott.
Viszont! Még anno novemberben sütöttem egy isteni finom cookie-t, mert amúgy már a kis amerikai kekszeket régóta kinéztem magamnak.

Szóval a következő recept a tripla csokis cookie lesz, receptért ezer hála Elifnek. Sutyiba megjegyzem, hogy érdemes még nála keresgetni, bár nem az a pénztárcakímélő fajta, persze melyik süti az.

Első lépések

Hát emberek, eleddig semmi érdemleges, pedig a blog már vagy jó fél éve útjára indult - szánalmas dolog, ha valami már rögtön a célban megakad, de lássuk be, ez a helyzet. Hát hát hát.
Nem lesz mindig így, de ha szabad úgy fogalmaznom, akkor - nos, akkor azt kell hogy mondjam, borzasztóan el vagyok havazva (és még így sem azt csinálom szabadidőmben - meg máskor se - amit igazán kéne). Két nap múlva nyelvvizsga. Ha! Elevenen fognak fölfalni. Vegetával.
Amúgy, ahogy így csekkoltam, nem igazán írtam semmit, max az előző bejegyzésben azt a pár szót úgy általánosságban... Szóval, akkor mutatkozzunk be, mert az ugyebár úgy dukál.